A tömítő paszta típusai között különbséget tehetünk aszerint, hogy megszilárdulásuk alatt milyen anyagok szabadulnak fel belőlük, melyek többnyire számunkra is érezhető, érzékelhető formában jelennek meg. A kötési reakció során felszabaduló melléktermékek alapján tehát a tömítő paszta egy komponensű, szilikonos fajtáit három nagy csoportba sorolhatjuk.
Az acetoxi típusú tömítő paszta kötése során ecetsav keletkezik, melyet bizony még kültérben is prímán érzékelhetünk. Alapvetően ezzel nem is lenne baj, de számolnunk kell, azzal a kellemetlen mellékhatással, hogy az ecetsav korróziót okozhat. Ebből következik, hogy az acetoxi típusú tömítő paszta alkalmazása fémes, betonos felületeken nem javasolt. Valamint az elektromos szerkezetek életéből is jobb, ha kispóroljuk az ilyen típusú tömítő pasztát.
A második kategória tagjai az oxim-szilikon tömítő paszta különböző típusai, melyek kötése során színtelen, szagtalan, nem korrodáló metil-etil-ketoxim szabadul fel. Egyetlen hátrányuk, hogy a fémes felületeken elszíneződést okozhatnak, emiatt az elektromos, elektronikai eszközöknél ezeket sem célszerű használni.
A harmadik halmazba az alkoxi szilikon tömítő paszta vállfajai tartoznak. Ezek a tömítő masszák kötésük közben kizárólag alkoholt párologtatnak el magukból, melynek semmilyen elektronikára nézve káros hatása nem ismert, így bátran lehet alkalmazni őket az elektromos eszközök javítása során is.
